Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Távol és mégis közel. Egy óceán és 15 ezer kilométer választ el bennünket Argentínától, ahol ennek ellenére egyáltalán nem szokatlan a magyar szó. A dél-amerikai országban több tízezer magyar telepedett le a múlt században. Sokan sohasem jártak Magyarországon, mégis fontosnak tartják, hogy beszéljék a magyar nyelvet, és minél többet tudjanak az anyaországról.

 

A ballagási tablón idegenül csengő nevek láthatók. Nem csoda, hiszen Buenos Airesben vagyunk, és az iskolát a magyar kolóniai alapította. Itt tanulhattak az argentin magyar fiatalok, ma pedig ide jár több mint 800 argentin diák. Ők ugyan spanyolul tanulnak itt, de megismerik a magyar kultúrát, földrajzot, szokásokat, szóval nem vagyunk már teljesen idegenek számukra.

„Van egy Szent István kör, amelynek keretén belül működik a Szent László Iskola. 850 tanítványa van, akik a magyar kultúrát ismerik, és terjesztik is” – magyarázta Vattay Miklós, az Argentin Magyar Szervezetek Szövetsége főtitkára.

Mint ahogy a magyarok nagy része, Vattay úr is nagyon régen érkezett Argentínába. Szülei a negyvenes évek végén menekültek ide. A második világháború után ugyanis a Peron-kormányzat több százezer menekültet fogadott be Európából, köztük kb. 50 ezer magyart.

Még érdekesebb Cristina helyzete, aki már Argentínában született. Soha nem járt Magyarországon, a férje spanyol volt, mégis beszéli a magyar nyelvet.

- Amikor iskolába mentem, először csak magyarul tudtam beszélni. Úgy mutatkoztam be, hogy Ill Krisztina ungara…– emlékezett vissza Krisztina.
- Sok hátrányod volt amiatt, hogy lassabban tanultad a spanyolt?
- Sosem vettem észre, hogy nem tudtam spanyolul. Nekem a többiek voltak buták, hogy nem tudtak magyarul. Én sokat tanultam itt szombaton, amikor kisebbek voltunk. Tanítottak magyar történelmet és geográfiát. Tisza-Dráva-Száva, törjön ki a lábad szára. Erre emlékszem – mesélte.

Persze Cristina nincs egyedül, Leidemann Sylvia szintén 3. generációs magyar. Karvezető, csembalóművész, magyar repertoárt is tanít az egyetemen. Fontosnak tartja, hogy huszonéves lánya is beszéli a nyelvet, sőt hamarosan Magyarországon tanul majd.

„Indult velem egy tantárgy, amelyet úgy hívnak, hogy magyar repertoár. Ezt tanítom az énekeseknek, a karvezetés tanszékének” – mondta Leidemann Sylvia.

A magyar szervezetek munkáját az Argentin Magyar Szervezetek Szövetsége koordinálja. Akad feladat bőven, hiszen a fiataloknak hétvégi iskolát, cserkészcsapatot, kápolnát, könyvtárat, idősek otthonát, klubot és kórust tartanak fenn. Ezek jelentik az alapját a magyarság megtartásának ezen a messzi vidéken. És, hogy mi a titka a folytatásnak?

„Fiatal vezetők, akik ezt terjesztik és viszik. Gondoskodni fognak, hogy az ötödik és hatodik generáció is még tartsa a kapcsolatot a magyar nyelvvel és a magyar kultúrával. Mondjuk, az a mi szerencsénk - más országokhoz képest -, hogy van egy tömb, amely lehetővé teszi, hogy ez így történjen” – indokolta Vattay Miklós.

Argentínában valódi új otthonra leltek a magyarok is, amiben bizonyára annak is nagy szerepe van, hogy a dél-amerikai ország fővárosa teljesen olyan, mint egy európai nagyváros. Talán csak az lehet furcsa egy kicsit, hogy ott most kezdődik a nyár, így a karácsony hangulatára inkább a kánikula nyomja rá a bélyegét, mint az általunk megszokott csikorgó tél.