Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A gyarmatosítás előtt

Az emberki jelenlét legkorábbi nyoma Argentínában i .e. 11 000-ből származik, Patagóniában található, Santa Cruz városban a Piadra Múzeumban. Időszámításunk kezdete körül számos kukoricatermesztésen alapuló civilizáció fejlődött ki az Andok vidékén (Santa María, Huarpes, Diaquitas, Sanavinores és mások). 1480-ban az Inka Birodalom Pachacutec inka vezetésével megtámadta és meghódította a ma Argentína ÉNY-i részét. A birodalomba Collasuyu néven tagolták be ezt a régiót. ÉK-en a guarani kultúra fejlődött ki, amely yuca és édesburgonya termesztésen alapult. A központi és déli részeken ( a Pampákon és Patagóniában) nomád kultúrák domináltak, amelyeket a 17, században a mapuchók egyesítettek.

Spanyol gyarmat

Az európai felfedezők 1516-ban érkeztek meg. Spanyolország állandó gyarmatot 1580-ban létesített a mai Buenos Aires helyén. Ez akkor a Peru alkirályság része lett. A Ríó de la Plata Alkirályságot 1776-ban szervezték meg. Ezen időszak kezdetén nagyszámú spanyol vándorolt be, és az utódaik akiket kreoloknak (criollos) neveznek, maapság Buenos Airesben és más városokban laknak, illetve a pampákon élnek mint gauchók. Az afrikai rabszolgák utódai is jelentős számban vannak jelen a mai népességben. Bennszülött népek maradványai is sokfelé élnek Argentínában. 1806-ban és 1807-ben a Brit Birodalom kétszer megtámadta Buenos Airest, de a kreol lakosság visszaverte e kísérleteket. 1810. május 25-én, amikor Buenos Aires polgárai értesültek arról, hogy napóleon megfosztotta trónjától VII. Ferdinánd spanyol királyt, a helyzet nyomására létrehozták az Első Kormányzó Juntát (májusi forradalom). A Spanyolországtól való formális függetlenséget 1816. július 9-én alakították ki Tucumánban.

Független Argentína

1818-ban José de San Martín átkelt az Andokon, és felszbadította Chilét és Perut a spanyol uralom alól. Centralisták és föderalisták (spanyolul Unitarios és Federales) konfliktusa a nemzeti egység körül odavezetett, hogy az alkotmányt felfüggesztették 1853-ban. Külföldi beruházások és bevándorlások a modern mezőgazdasági eljárások bevezetését hozta magával. Az 1880-as években a "sivatag meghódítója" a maradék indián törzsek életfeltételeit is megszűntette a déli pampákon és Patagóniában. 1880 és 1916 között az argentín gazdaság virágzott, a világ tíz leggazdagabb országa közé tartozott Argentína, köszönhetően az exportorientált mezőgazdaságon alapuló gazdaságnak. A lakosság hétszeresére nőtt. A nem demokratikus gondolkodású konzervatívok dominálták az argentín politikát 1916-ig, amikor a radikálisok győztek és megalakították az első szabadon választott kormányt. 1930-ban akatonák vették át a hatalmat Hipólito Yrigoyen vezetésével és egy újabb évtizednyi konzervatív uralom következett. Politikai változást hozott Juan Perón elnöksége 1946-ban, aki bevonta a hatalomba a munkásosztályt és nagymértékben megnövekedett a szakszervezeti tagságra támaszkodott. A gazdaságpolitika protekcionista irányba fordult és fejlesztették az ipart. Az önmagát felszabadító Felszabadító Forradalomnak nevező mozgalom távolította el őt. Az 1950-es évektől az 1970-es évekig puha katonai és gyenge polgári adminisztrációk váltották egymást. Ezekben az években a gazdaság gyorsan nőtt és a szegénység visszaszorult. ( a lakosság kevesebb mint 7%-a volt szegény 1975-ben). Ugyanakkor a politikai feszültség nőtt, sokan hazakívánták hozni Perónt spanyolországi száműzetéséből. 1973-ban Perón ismét elnök lett, de egy éven belül meghalt. Hamadik felesége Isabel Perón, aki alelnök volt mellette, követte őt az elnöki székben. Isabel Perónt azonban egy katonai puccs 1976. március 24-én elmozdította hivatalából.

A legutóbbi katonai dikttúra

(Falklandi háború 1982) A fegyveres erők juntájavette át a hatalmat és az általa Nemzeti Újjászervezési Folymatnak nevezett politikát folytatta 1983-ig. A katonai kormány elnyomta az ellenzéket és a baloldali csoporokat illegális eszközket használva ("piszkos háború") a disszidensek ezrei "tűntek el", közben az agentín titkosszolgálat együttműködött a chilei CIA-val és más dél-amerikai titkosszolgálatokkal. A piszkos háború katonaivezetői közül sokakat az Egyesül Államok által finanszírozott School of the Americas-ban képeztek ki, köztük Leopoldo Galtieri és Roberto Viola argntín diktátorokat. A katonai diktaúra (1976-1983) a ország külföldi eladósodásával járt. Az ország gazdasága egyre inkáb a hitelezők és az IMF (Intrnational Monetary Fund) ellenőrzése alá került, akiknek a fő törekvése a hitelek vissfizetésének biztosítása volt.